Olaszországi utazáshoz ajánlott látnivalók, nevezetességek

Római látnivalók

Kolosszeum

Kolosszeum

Az ókorban gladiátorversenyek megrendezésére használták, illetve tengeri csatát is lehetett vívni benne kicsiben, mivel az arénát néhány perc alatt fel lehetett tölteni vízzel. A Kolosszeum kb. 50 ezer nézőt volt képes befogadni. Vespasianus császár kezdte el építtetni 72-ben, és fia fejezte be 8 év múlva. Az épület 48 méter magas, ovális alakú, kőből és márványból készült. A falakat téglával, habarccsal és vas elemekkel erősítették meg. Az aréna alatt húzódik az a csatornarendszer, ahol a foglyokat, rabszolgákat és állatokat tartották a bemutatók előtt. A játékokat az 5. században betiltották, így a használaton kívüli épületből lassacskán minden mozdítható eltűnt: szobrok, kövek, stb.

Pantheon

Pantheon

Hadrianus császár építtette az isteneknek 120 és 124 között. Kupolája 43 m átmérőjű, amelyhez mérhetőt egészen a 20. századig nem építettek. Egy ekkora kupolát többnyire alá kell támasztani, de a római mérnökök meg tudták oldani oszlopok nélkül. A kupola tetején egy „szem” nyílik az ég felé, amely a napsugarakat engedi be az épületbe. A belső padlózat és a falak élénk színű márványból készültek. Az épület nagyjából változatlanul áll építésének befejezése óta.

Bocca della Veritá

Bocca della Veritá - Az Igazság szája

Róma egyik érdekes látnivalója ez a kerek márványból készült szobor, amely a legenda szerint, ha valaki beleteszi jobb kezét a faragott kőarc szájába és hazudik, megharapja a kezét. Állítólag a római férjek ezzel "tesztelték" feleségük hűségét.

Velence

A világ egyik legkülönlegesebb városa. Egy tengeri lagúna közepén fekszik, egyik oldalról az olasz szárazföld, másik felől egy keskeny földnyelv határolja. Velence sok kisebb szigetre épült, ezeket behálózza a lagúnák szövevényes útvesztője. A 400-as években az első idetelepülő népcsoportok menedéket kerestek a mocsaras szigetvilágban az őket üldöző barbár lombard törzsek elől. Az itt lakók a veszély elmúltával sem tértek vissza a szárazföldre, hanem fából készült karókat, gerendákat állítottak az iszapba, és házaikat ezekre a cölöpökre építették. Miután az iszapréteg alatt szilárd agyagréteget találtak, a cölöpöket kőréteggel és palánkokkal erősítették meg, és kisebb földterületeket hoztak létre a víz felett. Így a város az idők folyamán egyre nőtt és gyarapodott.

Sóhajok hídja, Velence (Ponte dei sospiri)

Sok babona fűződik hozzá, többek között az, ha a szerelmesek átmennek alatta, akkor örökké együtt maradnak. A valóság ennél sokkal prózaibb. A Dózse-palotát és a börtön épületét köti össze a csatorna felett átívelő híd, amelyen a börtönből kísérték át a rabokat a palotában ítélkező bíróság elé. Nevét Lord Byronnak köszönheti, aki az elítéltek sóhajtásaira utalva nevezte el így a hidat.

Ferde torony, Pisa

Pisában található a világ talán legismertebb épületegyüttese: a katedrális, a keresztelőkápolna és a harangtorony. A ferde tornyot 1173-ban kezdték el építeni, de még a 14. században sem készült el teljesen. Építés közben ugyanis a torony dőlni kezdett, mivel a talaj lesüllyedt alatta. Hiába próbálta több építész is megakadályozni, de a problémára egyikük sem talált megoldást. Végül úgy döntöttek, ahogy a dőlés ellenére is befejezik az építést, és a hiányzó emeleteket ráépítették. Mindhárom épület márványból készült. A ferde torony elhajlása 5 méter. Belsejében csigalépcső vezet fel a harangokig.

Hétvége Riminiben

Idén augusztus 23-tól 26-ig volt módomban egy gyors kirándulást tenni a festői Itáliában. Ezen kirándulást nem repülővel, hanem autóval tettük meg. Hosszas gondolkodás és mérlegelés után a Budapest-Székesfehérvár-Veszprém-Szentgotthárd-Graz-Bologna-Rimini útvonal mellett döntöttünk. Fő ok az volt, hogy bár Szlovénián keresztül lett volna a legrövidebb, viszont ott 8.000.-Ft az autópálya díj és nem annyival rövidebb az út, hogy ez üzemanyagban megtérüljön, azaz a második legrövidebb útvonal maradt.

Graz után kifejezetten festői hegyek között haladtunk át Olaszországba egészen Tarvisio-ig. Az autópálya legmagasabb tengerszint feletti magassága 870 méter volt, teletűzdelve alagutakkal és hihetetlen magas hidakkal. Varázslatos volt az út.

Nagyjából a tervezett út felénél van a Wörthi tó, ahol a Marsche étteremben napszaknak megfelelő enni-innivalót találhat a fáradt utazó. Persze nem ingyen. De nagyon ott tud lenni, amikor az ember egy gyönyörű tóra nyíló teraszon majszolgatja zsemléjét friss paradicsommal és forró teával.

Olaszországban kétféle autópálya van. A régi és az új. A régi pont olyan, mint nálunk a régi nullás. Szűk, veszélyes és kopott, tele teherautóval, amelyeken őrültek ülnek, akik indexet és istent nem ismerve közlekednek. Az új ennél kicsivel szélesebb és nem betonelemek választják el a szembejövő sávokat, hanem alumínium korlát.

A hajnali 2-kor indulás minden tekintetben hasznos volt. Magyarországon még a reggeli forgalom előtt átjutottunk, és pont reggeli időre értünk a Wörthi tóhoz, ahonnan további 6 órányi utazás várt még ránk. Az idő rövidsége miatt nem foglaltuk el Riminihez közeledve a szállást, hanem a közeli San Marinoba látogattunk el. A 28000 fős miniállam csodálatos adottságokkal rendelkezik. Legmagasabb pontján épített várból el lehet látni a tengerig. Mindenképpen érdemes megnézni, hiszen varázslatos. A parkolás nem egyszerű, főleg a turisták által sűrűn látogatott helyeken, de nem olyan vészes.

A várba gyalog, vagy egy lanovkaszerű szerkezettel lehet feljutni. 12 óra autózás után az utóbbit választottuk. A vár pazar volt. Minden épülete élt. Vagy állami szerv, vagy bank vagy múzeum által, de használatban van. Érdekes volt belecsöppenni a világ legrégebben fennálló köztársaságába.

Közel 5 órát sétálgattunk San Marinóban, majd kb. fél óra alatt átautóztunk a Rimini tengerpartjánál lévő szállodába. Az első meglepetés akkor ért, amikor a GPS egyszer csak majd 60 szállodát jelenített meg a képernyőjén. Ez úgy néz ki, hogy a tengerparttól távolodva 6-7 sorban az utcákban csak szállodák és hotelek vannak. Esetleg éttermek. Lakóház semmi. És minden olyan olaszos. Szűk, sűrű, zajos, első blikkre élhetetlen, káosz-szerű, de aztán valahogy mégis minden működik. A parkolástól kezdve a tömegközlekedésig.

A környék láthatóan rá volt állva a turistákra és a bevételre, ugyanis a szálloda strandja is pénzbe kerül még a vendégeknek is. Sőt, a szálloda parkolója is fizetős. Minden fizetős. Nem jelentős árakkal persze, de sok kis apró bosszantó költséggel.

Mindenki beszél angolul, meg oroszul. Ugyanis mint kiderült, ez az egyik kedvenc helye az oroszoknak, így rubelt is lehetett váltani. Forintot viszont nem. Nem is ismerték. Úgy néztek rá, mint tescós pénztáros a „Gazdálkodj okosan” játékpénzére.

Minden étteremben van pizza, lasagna és millió más tészta, valamint tengeri herkentyűk. Lehet válogatni, ki mit szeret. Ami viszont meglepő, hogy nem drágább, mint egy balatoni étterem. Bár mondjuk egy balatoni étterem drágább egy átlag magyarnak.

A szállás elfoglalása után jött a vacsora, majd séta a tengerparton és a városban. A szállodák utcái közül az egyik ki lett nevezve sétálóutcának, ami alig lehetett hosszabb 4-5 km-nél. Étterem, fagyizó, ruhabolt váltogatta egymás, néha egy-egy parfümériával, vagy ékszerüzlettel feloldva az egyhangúságot.

Valamikor éjfél után sikerült ágyba kerülni. A másnapi reggeli nagyon finom volt. Svédasztal bőséges választékkal. Itt tudatosult bennem, hogy az olaszok nemzeti eledele a Nutella. Az mindenhol van és rengeteg van belőle.:-)

Reggeli után jött az egész napos strandolás a kb. 40 méterre lévő tengerparton. A strand nem túl drága, de nem a belépésért kell fizetni, hanem a nyugágyakért. Délelőtt 10-re minden nyugágy megtelt, és nagyon zsúfoltnak tűnt az egész, mégis mindenki türelmes volt és nem láttam vitát, vagy problémázást. Bármily hihetetlen, a tenger sós, a nap pedig éget. E két tény miatt kell a magas faktorú naptej, és az édesvíz innivalónak. Ha nincs, az ember le is ég, meg marhára szomjas is lesz, és ezt még a nagyon meleg tenger sem tudja feledtetni.

Délben a strandon csak a nagyon kitartó külföldi turisták maradtak, akik gyorsan sokat akartak tapasztalni és barnulni, így mi is. Az olaszok elmentek haza aludni a légkondis, hűs házaikba. Délután 3 körül kezdtek el megint szállingózni. Mi este 6-ig bírtuk a strandot, aztán irány a szálloda, ahol zuhany és vacsora várt, majd városnéző sétára indultunk.

Másnap a reggeli után indultunk hazafelé, de betértünk Velencébe, ami szinte útba esett. Alig 2 órára van Riminitől. Velence bejáratánál egy hatalmas parkolóban kellett hagyni az autót, ahonnan vonattal, vagy vízibusszal lehetett bejutni a városba.

A város számomra csalódás volt kicsit. A szűk, kanyargós utcákra számítottam, a nem túl virágillatú csatornákra szintén, de sok kopott, düledező, esetenként romos házra már kevésbé. Sok helyről a „nyócker” lepukkant része jutott eszembe, de az is tény, hogy szinte minden tégláról sütött a történelem. A vízibuszról a Rialto hídnál szálltunk le, ahol gyorsan beszereztünk egy Velence-térképet és gyalog nekivágtunk a városnak. Célunk a Szent Márk tér volt, amit kisebb nehézségek árán, részben a térkép, részben az útjelzők segítségével sikerült megtalálni. Érdekes volt a rengeteg kisebb-nagyobb csatorna, szűk utca, sikátor és az autók teljes hiánya.

A szent Márk téren nem mentünk be sehova, mert kilométeres sorok álltak, nekünk pedig szűkös volt az időnk. Meg a pénztárcánk. Igaz, Velencében ismerik a forintot, és alig 412.-Ft-os áron váltanak is érte Eurót. A szent Márk térről a vízibusszal visszamenetünk a parkolóhoz, ami mellett egy kisebb kínai-indiai piac is volt, ahol mindent meg lehet venni olcsóbban, ami Velencéről szól és a belvárosban is árusítják.

Velencéből pedig egy rövid Whürt tavi megállót beiktatva 10 óra alatt értünk haza.

 

Szerző: V. Péter

Látnivalók Olaszországban

Utazás, látnivalók

Belföldi és külföldi utazás tervezéséhez hasznos információkat tartalmaz majd a blog. Szeretném ha jobban megismernénk az országunkat, illetve ha külföldre utazunk, tudjuk azt, hogy hol és mit érdemes megnézni.

Élménybeszámolókból, személyes bejegyzésekből fontos információkat kaphat minden kedves látogató az adott országban, városban található látnivalókról, nevezetességekről, hasznos tanácsokat adunk egyénileg, vagy csoporttal utazóknak.