Ha Rómában, az olasz fővárosban jársz, az egyetlen városban, aminek egy ország a része (a fél négyzetkilométeres Vatikán), és a mesés ókor grandiózus romjai teljesen elvarázsolnak, nézz a műemlékek mögé, és vigyázz, úgy ne járj, mint Marcus Aurelius!
A filozófus császár emlékműveivel mostohán bánt az utókor. Az uralkodó barbárok ellen vívott harcainak emlékére állított, 30 méter magas Marcus Aurelius oszlopot V. Sixtus pápa használta fel saját céljaira. Az oszlop tetejéről levetette a sztoikus uralkodó szobrát, és helyére Pál apostolét állíttatta. Azóta a pannóniai harcokat ábrázoló domborművekkel díszített oszlop tetején –nyilván értelmetlenül- a szeretet parancsolatát megfogalmazó apostol magasodik.
De ez még nem minden: a császár másik jelentős emlékművét, a Capitolium tetején álló bronz lovas szobrot a légszennyeződés támadta meg, ezért el kellett távolítani dicső helyéről, és végül 1990-ben a tér oldalán lévő múzeumban helyezték el. Mi magunk aztán igazán tisztában vagyunk a szobrok változatos és általában szomorú sorsával. Ám a világ változik: az emlékművek legnagyobb ellenségei immár nem a szobordöntők, hanem a galambok, a kipufogócsövek és a dohányosok.
Nagyszabású tanulságul álljon itt egy fontos észrevétel: sajnos manapság az egyetlen örökérvényű ércnél, bronznál, márványnál maradandóbb anyag a veszélyes hulladék. És esténként még ki sem kell világítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése