Ha Párizsban, Franciaország és a századforduló művészetének fővárosában jársz, vigyázz, nehogy úgy járj, mint a méltán hírhedt Marquis de Sade!
A rossz hírű márki –akinek nevéhez azért több szörnyűséget ragasztott az utókor, mint amennyit valójában elkövetett- egy ideig Párizs legszigorúbb börtönében raboskodott. Természetesen a Bastille-ról van szó. De Sade több évet töltött a kietlen falak között, és elmondható, hogy ő volt minden idők legengedetlenebb foglya. Szüntelen agitációkkal próbálta fogolytársait lázadásra bírni, és Enzo királlyal ellentétben őt állandó tenni akarás, folyamatos íráskényszer jellemezte –hogy egyéb késztetésekről ne is beszéljünk. A börtön igazgatósága, megelégelve de Sade renitenskedését, július 4-én (!) egy elmegyógyintézetbe szállíttatta.
De Sadenak még arra sem volt ideje, hogy börtönben írt műveit magához vegye. És bár felesége visszament s falrepedésekbe rejtett írásokért, balszerencséjére ezt július 14-én tette –azon az emlékezetes napon, amikor a párizsi nép földig rombolta a Bastillet. Az írások nagy része így végleg elveszett. Nyilvánvaló, ha a márki nem lázadozik sorsa ellen, a műveivel együtt békében szabadult volna a forradalom kitörésekor.
De Sade, az izgága márki fordulatos élete több tanulsággal is szolgál, de a legfontosabb bizonyosan ez: ha valamit nagyon akarunk, különösen, ha az oly törékeny dolog, mint a szabadságunk, nem nagyon érdemes kapálózni érte, mert még leverjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése