A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érdekességek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érdekességek. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 18., csütörtök

Városok-érdekességek/Moszkva

Moszkva

Ha Moszkvában, Oroszország fővárosában, a hagymakupolák városában jársz, vigyázz, úgy ne járj, mint Ivan Motorin a cári haranggal!

Ivan Motorin öntőmester volt, aki fiával, Mihaillal együtt Moszkvában 1733 és 35 között elkészítette a világ legnagyobb harangját, cári megrendelésre. A harang súlya megközelítőleg kétszáz tonna volt! Hihetetlen súlya miatt alig lehetett szállítani, ezért az öntőgödörben hagyták. Mielőtt kiemelhették és a helyére vontatták volna, 1737-ben óriási tűz ütött ki a Kremlben. A nagy hó, majd a hirtelen lehűlés hatására a harang megrepedt, és egy 11 tonnás darabja le is tört.

Az így használhatatlanná vált harang még száz évig feküdt a gödör mélyén, mire kiemelték és egy kőtalapzatra helyezték. Ott található ma is, a székesegyház terétől északra. A hatalmas tárgyat tehát sosem használták, rögtön műemlékké vált. A legnagyobb működő harang Moszkvában a nyolcszögletű Nagy Iván harangtoronyban található, a súlya 70 tonna.

Motorin gigászi, de hiábavaló munkája emlékeztethet minket rá: nem szükségképpen a legnagyobb a legjobb.

2010. november 8., hétfő

Városok-érdekességek/Larnaka

Larnaka

Ha Larnakában, Ciprus déli részének „első számú kapujában” jársz, ebben az útleírások szerint nem éppen vendégmarasztaló, önálló arculattal nem igazán bíró városban, vigyázz, úgy ne járj, mint a bibliai Lázár!

Lázár látszólag a legszerencsésebb ember, hiszen maga Jézus támasztotta fel. Utóélete azonban már kevésbé ismert. Lázár nővéreivel együtt az állandó zaklatások elől elmenekült, Palesztinából Ciprusra utazott.

Larnaka ókori megfelelőjében, Kritionban Lázár 30 évig volt keresztény püspök, terjesztette feltámasztójának tanait. Sokan ma is elzarándokolnak a róla elnevezett Szent Lázár templomba, ahol szarkofágja található, rajta a „Lázár, Jézus barátja” felirattal. Ám a szarkofág sajnos üres, ugyanis Lázár testét ereklyeként előbb Konstantinápolyba, majd Marseille-be szállították. Ez utóbbiba éppen azért, mert Larnacával versenyezve a marseillei hagyományok is maguknak követelik Lázárt, azt állítva, hogy itt alapított püspökséget.

Látható tehát, hogy szegény Lázárnak nem sok nyugodalma volt holtában, valószínűleg ő az, aki a legtöbb üres sírboltot hagyta maga mögött a világban. Jusson eszünkbe, ha Larnakában Lázár szarkofágja előtt állunk: semmilyen körülmények között se rángassuk dróton ember- és munkatársainkat!

2010. október 26., kedd

Városok-érdekességek/Kairó

Kairó

Ha Kairóban, Egyiptom egzotikus fővárosában jársz, vigyázz, nehogy úgy járj, mint a méltatlanul elfeledett Gayer Anderson, angol őrnagy!

Az őrnagy orvosként dolgozott az egyiptomi közszolgálatban, s amikor gondjaira bízták a Krétai Házat (Béta l-Kritlijja), vállalta a régi egyiptomi ház rendbehozatalát. Gyűjteni kezdte a házhoz illő bútorokat, tárgyakat. Ottomán bútorokkal, képekkel, szőnyegekkel, tevenyergekkel, ékszerekkel, míves ezüst holmikkal, ízléses üveg- és porcelántárgyakkal hitelesen rekonstruált egy mameluk korabeli otthont.

Ám már nem lehetett ott, hogy munkája gyümölcsét élvezze: orvosi hivatásánál is fontosabb lett számára a ház rekonstrukciója, így 1942-ben egészségi állapota annyira megromlott, hogy kénytelen volt visszatérni Angliába. Az őrnagy a házat az egyiptomi kormányra hagyta, és áldozatos munkájával oroszlánrésze volt abban, hogy a Krétai Ház, a mameluk építészet szép példája mai is a turisták látnivalójául szolgálhat.

Anderson őrnagy sorsának tanulsága világos: akármilyen fontos célokért fáradozunk is, sose feledkezzünk meg az egészségünkről, hogy épségben befejezhessük azt, amit elkezdtünk.

2010. október 19., kedd

Városok-érdekességek/Milánó

Milánó

Ha Milánóban, Lombardia fővárosában jársz, vigyázz, úgy ne járj, mint Leonardo da Vinci!

Leonardo festő, szobrász, és feltaláló volt, aki majdnem két évtizedig dolgozott a városban. Sok kiváló műalkotást hozott létre itt, ám egyik főművét –nyilván elhamarkodottan- egy kolostor ebédlőjének falára festette. A Santa Maria delle Grazia templom, amely 1461 és 1490 között a gótikából a reneszánszba hajló átmeneti stílusban épült, azzal büszkélkedhet, hogy a hozzá tartozó kolostorban lévő refektórium (azaz ebédlő) falán található az Utolsó vacsora. A tanítványai társaságában vacsorázó Jézust Leonardo 1495 és 98 között festette meg. Csodálatos, drámai freskója azóta okoz örömöt a nézőnek, és fejtörést a restaurátoroknak, akik hősiesen küzdenek a rossz állapotban lévő műalkotás megőrzéséért.
 
El kell ismerni, stílszerű, hogy vacsora közben az utolsó vacsorát fogyasztó megváltót láthatja a kolostor lakója, de mi azért jobban tesszük, ha főműveinket nem egy málló falra, hanem valamilyen jó minőségű vászonra festjük, ami tartósabb, és könnyebben szállítható.
 

2010. október 12., kedd

Városok-érdekességek/New York

New York

Ha New Yorkban a „Nagy Almában” jársz, Amerika leghíresebb városában, a világ mai kulturális központjában, amelyet az amerikai életérzés legtökéletesebb kifejezőjének tartanak, vigyázz, úgy ne járj, mint a helyi jómódúak kutyái!

A fogyasztói társadalom és az ország keleti partján különösen gyakori polgári jólét furcsa szokást eredményezett. A gyermekfelvigyázás, a babysitting mintájára létrejött egy új foglalkozás, amelynek képviselőit angolul dogwalkereknek, kutyasétáltatóknak neveznek. Napkelte után nem sokkal a Central Park kanyargós útjain megjelennek a dogwalkerek, mindegyikük 20, vagy annál is több ebet tart pórázon. Így a jóléti kutyák fizetett kutyasétáltatóikkal kifutkározhatják magukat, míg gazdáik még nyugodtan alszanak ágyukban. Túlságos szakosodásnak vagyunk itt tanúi: a háztartásbeli feleség masszázsterapeutája után megjelenik a háziállat fitnesz szakértője is. Pedig minden normális kutyatartó tudja: a háziállattal való kapcsolattartás egyik legkellemesebb rituáléja a reggeli és az esti séta. A nyugodt morfondírozás és az önfeledt játék ideje ez. Okulj a dogwalkeresek létéből, és ne hagyd, hogy a pénz elválasszon azoktól, akiket szeretsz.

2010. szeptember 29., szerda

Városok-érdekességek/Isztambul

Isztambul

Ha Isztambulban, az egykori Bizáncban, az egykori Konstantinápolyban jársz, vigyázz, úgy ne járj, mint Török Bálint! A legendás magyar nagyúr csak egyetlen csésze feketekávét fogadott el török vendéglátóitól, és hamarosan a rettegett isztambuli börtönben, a Jedikuléban, azaz a Héttoronyban találta magát. A szomorú történet részletesen olvasható az Egri Csillagokban, a Héttorony pedig ma is áll Isztambul külvárosában.

Mindazonáltal a helyzet sokat javult a XVI. század óta. A törökök, mintha kompenzálni akarnák a vendégbarátság egykori megszegését, a magyarokat testvérként üdvözlik városszerte, és minden turisták közül velük bánnak a legszívélyesebben. Úgyhogy ne lepődjünk meg, ha Isztambulban járva beülünk egy kávézóba, és a tulajdonos „feketeleves” helyett inkább elengedi a számlát.

Tanácsunk: mindig fontold meg, milyen meghívást fogadsz el, mégha manapság kevésbé is kell aggódnunk egy török kávé miatt.

Városok-érdekességek/Prága

Prága

Ha Prágában, Csehország meseszép fővárosában jársz, vigyázz, úgy ne járj, mint Slavata és Martinic, a két királyi helytartó! A két úriember II. Ferdinánd Habsburg uralkodó képviseletében bizonyos elnyomó intézkedéseket foganatosított. Ezt azonban a vallásukra és függetlenségükre oly kényes prágai nemesek erősen ellenezték. Tiltakozásaik odáig fajultak, hogy 1618. május 24-én Slavatát és Martinicot, néhány munkatársukkal együtt egyszerűen kihajították a Hradzsin egyik ablakán. A történészek szép szavával ezt nevezik defenesztrációnak. Mindenki megnyugtatására közölhetjük, hogy a hivatalnokok néhány zúzódással megúszták a kalandot.

Azt azonban nem állítanánk, hogy a defenesztráció nem volt következmények nélkül: Ez volt ugyanis a harmincéves háború kirobbantó eseménye. A sors iróniája, hogy szinte pontosan kétszáz évvel korábban 1419.június 30-án. Prágában már lezajlott egy (pontosabban: az első) defenesztráció, ez a huszita háborúk kitöréséhez vezetett.

És ha még azt is megemlítjük, hogy a csehek egyik legkiválóbb írója, Prága nagy szerelmese, Bohumil Hrabal ( a képen) is egy ablakon kiesve lelte halálát galambetetés közben. akkor kénytelenek vagyunk misztikus jelentőséget tulajdonítani Prága ablakainak. Mi azonban tanulhatunk a defenesztráltak sorsából, és Prágában járva a legjobban tesszük, ha nem merészkedünk emeleti ablakok közelébe. Annál is inkább, mivel a város számtalan földszinti és pincehelyiséggel büszkélkedhet, amelyekben a kristálytiszta helyi pilseni épp oly áttetsző, mint a veszélyes ablakok.
 

Városok-érdekességek/Krakkó

Krakkó

Ha Krakkóban, a lengyel királyok egykori koronázó városában jársz, vigyázz, úgy ne járj, mint a galambok Krakkó főterén. A sokak által lenézett madarak évtizedek, ha nem évszázadok óta jellegzetes látványosságai a nélkülük is lenyűgöző piactérnek. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a krakkói főtér, közepén a hatalmas Posztócsarnokkal, oldalában a Mária-templommal a velencei Szent Márk térrel vetekszik.

Szomorú tény, hogy míg a Szent Márk térről és a rajta sétálgató, röpködő galambrajokról mindenki tud, ADDIG Krakkónak közel sincs olyan hírneve. Mi annyit tehetünk, hogy itt és most revansot veszünk: a velencei galambokról egy sort sem írtunk. A krakkói főtér és galambjainak megtekintésére viszont csak buzdítani tudunk mindenkit.

És ha ott állunk a középkori Európa legnagyobb, 200x200 méteres piacterén, eszünkbe juthat a tanulság: nem elég helyi jellegzetességnek lenni, annak is kell látszani, sőt az az igazi, ha ezt mindenki tudja rólad. Jó marketing nélkül te is könnyen úgy jársz, mint a krakkói galambok.

2010. szeptember 27., hétfő

Városok-érdekességek/Madrid

Madrid

Ha Madridban, Spanyolország fővárosában jársz, amely körülbelül az ország mértani középpontjában fekszik, vigyázz, nehogy úgy járj, mint II. Fülöp, tizenhatodik századi spanyol király!

A Habsburg-házból való király 1561-ben fővárossá tette, és ezzel rohamos fejlődésnek indította az addig jelentéktelen Madridot. Egyébként többek közt Nápoly királya és Milánó hercege is volt, nem mellékesen legyőzve a franciákat, a nevezetes lepantói csatában a törököket, uralma alá vonta Portugáliát. Madridban több nagyobb építkezést is indított.

Tanulságos, hogy bővítette, rendbe hozatta a Királyi Palotát, de a helyet nem kedvelte, és királyi funkciójának dacára inkább lakott Escorialban, mint a Királyi Palotában. Márpedig király nélkül egy királyi palota üres pompa, felesleges fényűzés, ablakon kidobott pénz.

Hányszor járunk így mi is: megvásárolunk valamit, amire nincs is szükségünk, és utána csak foglalja a helyet. II. Fülöp esete arra tanít, hogy Te se költekezz felelőtlenül. A pazarló Habsburg is megjárta: a kihasználatlanul álló palota 1734-ben leégett, helyére új királyi palotát kellett építeni, ezt nézheti meg a mai látogató.

Városok-érdekességek/Párizs

Párizs

Ha Párizsban, Franciaország és a századforduló művészetének fővárosában jársz, vigyázz, nehogy úgy járj, mint a méltán hírhedt Marquis de Sade!

A rossz hírű márki –akinek nevéhez azért több szörnyűséget ragasztott az utókor, mint amennyit valójában elkövetett- egy ideig Párizs legszigorúbb börtönében raboskodott. Természetesen a Bastille-ról van szó. De Sade több évet töltött a kietlen falak között, és elmondható, hogy ő volt minden idők legengedetlenebb foglya. Szüntelen agitációkkal próbálta fogolytársait lázadásra bírni, és Enzo királlyal ellentétben őt állandó tenni akarás, folyamatos íráskényszer jellemezte –hogy egyéb késztetésekről ne is beszéljünk. A börtön igazgatósága, megelégelve de Sade renitenskedését, július 4-én (!) egy elmegyógyintézetbe szállíttatta.

De Sadenak még arra sem volt ideje, hogy börtönben írt műveit magához vegye. És bár felesége visszament s falrepedésekbe rejtett írásokért, balszerencséjére ezt július 14-én tette –azon az emlékezetes napon, amikor a párizsi nép földig rombolta a Bastillet. Az írások nagy része így végleg elveszett. Nyilvánvaló, ha a márki nem lázadozik sorsa ellen, a műveivel együtt békében szabadult volna a forradalom kitörésekor.

De Sade, az izgága márki fordulatos élete több tanulsággal is szolgál, de a legfontosabb bizonyosan ez: ha valamit nagyon akarunk, különösen, ha az oly törékeny dolog, mint a szabadságunk, nem nagyon érdemes kapálózni érte, mert még leverjük.

Városok-érdekességek/Róma

Róma

Ha Rómában, az olasz fővárosban jársz, az egyetlen városban, aminek egy ország a része (a fél négyzetkilométeres Vatikán), és a mesés ókor grandiózus romjai teljesen elvarázsolnak, nézz a műemlékek mögé, és vigyázz, úgy ne járj, mint Marcus Aurelius!

A filozófus császár emlékműveivel mostohán bánt az utókor. Az uralkodó barbárok ellen vívott harcainak emlékére állított, 30 méter magas Marcus Aurelius oszlopot V. Sixtus pápa használta fel saját céljaira. Az oszlop tetejéről levetette a sztoikus uralkodó szobrát, és helyére Pál apostolét állíttatta. Azóta a pannóniai harcokat ábrázoló domborművekkel díszített oszlop tetején –nyilván értelmetlenül- a szeretet parancsolatát megfogalmazó apostol magasodik.

De ez még nem minden: a császár másik jelentős emlékművét, a Capitolium tetején álló bronz lovas szobrot a légszennyeződés támadta meg, ezért el kellett távolítani dicső helyéről, és végül 1990-ben a tér oldalán lévő múzeumban helyezték el. Mi magunk aztán igazán tisztában vagyunk a szobrok változatos és általában szomorú sorsával. Ám a világ változik: az emlékművek legnagyobb ellenségei immár nem a szobordöntők, hanem a galambok, a kipufogócsövek és a dohányosok.

Nagyszabású tanulságul álljon itt egy fontos észrevétel: sajnos manapság az egyetlen örökérvényű ércnél, bronznál, márványnál maradandóbb anyag a veszélyes hulladék. És esténként még ki sem kell világítani.