A másnapi konferenciaprogram feszített volt, így csak este 8 után tudtam nekivágni a városnak. Gyalogosan a Big Ben-től elmentem a Trafalgar térig, ahonnan tovább egyenesen nekivágtam az üzletek, éttermek, színházak kavalkádjának.
Összefutottam néhány résztvevővel a konferenciáról, így egy magát londoni mindentudónak kikiáltó lengyel fiatalember vezetésére bíztuk magunkat. A fiatalember szerette a sört, csak nem bírta, így két korsó után a sétán egy élethalál maratonná változott, mivel az úr elindult, hogy keressen egy nagyon tuti pubot, és akárhogy siettünk, ő 50 méterrel előttünk rohant. Mindenhová benézett, de semmi nem volt elég jó neki. Nagy nehézségek árán sikerült megállítani egy étteremnél, ahol megpihenhettünk, ehettünk, ihattunk. Drágán. Nagyon drágán.
Aztán egyszer csak kibukkantunk a Waterloo hídnál. A lengyel megesküdött, hogy a híd másik oldalán ott a tuti pub. Nem volt. Sem a következő, sem az azután, de még az azt követő utáninál sem. Így az akkor már sötét éjszakában végigsétáltuk/rohantuk a Temze másik partját, és a London hídnál (a 6. következő hídnál) megtaláltuk a pubot. Nagyon szép volt, ott állt Drake kapitány Golden Hind hajója, szépen faragott minden, ami csak kell, de sajnos zárva volt.
Ekkor már éjfél körül járt az idő, és a közelben talált hosszabban nyitva tartó műintézményben ittunk kicsit, majd az utolsó metró távozása után nekivágtunk a londoni éjszakai buszok hálózatának kibogozásához, hogy visszatérhessünk a szállodánkba, mivel gyalogolni senki sem akart újabb 2 órát.
A buszmegállók térképein nagyon jól követhetőek a járatok, így gyorsan visszataláltunk a Trafalgar térre, onnan pedig egy másik járattal a Viktória pályaudvarra. A jegy 2 font, de lehet váltani elektronikus jegyet is, ami nagyon praktikus, mert ha többet utazik az ember mint egy napijegy ára, akkor már a rendszer nem von le több pénzt. Már amikor működik. Ugyanis az éjszaki járaton nem működött, így dacára a feltöltött elektronikus jegyemnek plusz jegyet kellett váltanom.
Másnap, pontosabban aznap, a délután volt az enyém, mivel a repülő indulásáig volt 5 egész szabad órám. Az előző esti maraton után a talpam ugyan tiltakozott a további séta ellen, de mégiscsak Londonban voltam, így mentem és mentem. A Viktória pályaudvarról a Victoria roadon elsétáltam a Westminster apátságig, ami ugye a parlament, és a Big Ben mellett található, de ott van a tüntetések tere is, ahol valaki mindig tüntet valamiért. Innen a kormányzati negyed mellett nappal is végigsétáltam az előző esti túrát a Trafalgar térig, onnan pedig a St. James parkon át a Buckingham palotáig.
Nagyon élveztem a turisták forgatagát, a tisztaságot a rendet. Jó érzés volt. A palotánál beleszaladtam a palotaőrség kivonulásába, síppal dobbal, ami szintén nagyon tetszett. A parkok és az épületek szintén lenyűgözők.
Innen körutamat lezárva visszasétáltam a Viktória pályaudvarra, ahol egy eredeti indiai étteremben ettem egy finom ebédet, amit a Hyde parkban való ejtőzéssel pihentem ki.
Ekkor kóstoltam bele a Londoni metróba is. Igaz, nem kellett átszállnom, és csak pár állomásnyit utaztam, de érthetőnek és egyszerűnek tűnt. Már ha az ember tudja, hova kell mennie. 2 térkép tuti kell. Az egyik a sematikus metrótérkép, ahol látni lehet melyik vonal melyikkel párhuzamos vagy kereszteződik, és egy normális térkép, ahol megkereshetők a sematikus térképen feltüntetett állomások valódi helyei. Az elektronikus jegy viszont itt már hibátlanul működött.
Sajnos bemenni sehova sem tudtam, de arra nagyon jó volt ez a rövid idő, hogy kicsit belekóstoljak Londonba, lássam, hogy nem félelmetes. és igenis ki lehet igazodni benne.
A repülőtérre vissza ismét a Gatwick expresszel mentem, ami azért érdekes, mert jegyet lehet az állomáson, interneten, de a vonaton is vásárolni.
Bízom benne hogy vissza tudok térni ismét, hogy még behatóbban tudjam tanulmányozni ezt a lenyűgöző várost.
Szerző: Varga Péter
Szerző: Varga Péter
