2010. augusztus 23., hétfő

Irány Nápoly!

Valljuk be őszintén, a legtöbb magyarnak az jut eszébe Nápolyról, hogy Olaszország déli részén van, koszos nagyváros, ahol a maffia az úr, nagy a bűnözés. Azt tudjátok, hogy az igazi pizza innen származik? Vagy a z igazi sfogliatelle és a ba’ba’ mi a csuda lehet? Na és a funicolaret eszik vagy isszák, vagy éppen egy közlekedési eszköz?

Bevallom nektek, én is így voltam ezzel, amíg meg nem ismertem Nápolyt. Egy évig éltem és dolgoztam ott. A maffiából és a bűnözésből én semmit sem láttam, csak a tv-ből értesültem róla. Nem lopnak többet, mint Rómában, és a turistaútvonalakat naponta takarítják.

Azt mondják, semmin sem kell csodálkozni a városban, bármi furcsaságot lát is az ember. Idő kell ahhoz, hogy megismerd, de ha megismered, megszereted.

A város nagyon szép és különleges. Minden városrésznek megvannak a saját jellegzetességei, szépségei. Mergellina, Posilippo, Vomero igazi gyöngyszemek. A tenger sokkal szebb, sokkal kékebb, mint északabbra, és a szigetvilág: Ischia, Procida, Capri….

Az élet olcsóbb, mint Rómában. Például Róma külvárosában egy kismeretű albérleti szoba 400 euro havonta, de a jobb helyeken 550-600 euro. Nápoly külvárosában már apartmant is lehet találni 400-euroért.

Sokan lejárnak bevásárolni ruhát, cipőt, mert ha a vonatjegyet is belekalkulálják, akkor is olcsóbban veszik meg ugyanazt, és nincs az az őrült embertömeg mindenütt. Bár a belvárosban kaotikus a közlekedés, délutáni csúcsforgalomban a piazza Municipio-ról - ami a központban van -, eljutni a piazza Garibaldira, ahol a vastállomás van, gyakran gyalogosan könnyebb és gyorsabb (20 perc végig az Umberto sugárúton), mint buszon, vagy taxival, mert araszol a kocsisor.

Ha vonattal jöttök Rómából, akkor a Napoli Centrale–ra érkeztek, a központi vasútállomásra, amely a piazza Garibaldi-n van. Ez egy irdatlanul nagy tér, sajnos a metróépítési munkák miatt eléggé fel van túrva, de a környéken nagyon sok a szálloda. Ha viszont a kikötő környékén van a szállásotok, vagy közel hozzá, akkor busszal érdemes megközelíteni, ajánlom az R2-est, vagy taxit 20 euroért.

A piazza Garibaldiról nagyon sok más busz is indul, és az állomás épületében van a metró lejárata is, ha éppen metróval kell, vagy lehet megközelíteni a célpontot. Itt normális buszmegállók vannak, de városon belül.

A buszokra ugyanaz vonatkozik, mint Rómában, de itt ezerszer biztosabb, hogy a busz nem tud beállni a buszmegállóba. Gyakran dupla sorban parkolnak az autók, és itt a motorosok száma tízszerese a Rómában lévőknek. A motorosok őrült módon cikáznak az autók között, ahogy a gyalogosok is.. Nem számít hol megy át az úton, van-e zebra vagy nincs, vagy éppen a körforgalomban kacsázik. Nápolyban vagyunk, ahol minden lehetséges, és nem kell csodálkozni semmin sem.

Ha repülőgéppel jöttök, Capodicchino-ra, Nápoly repülőterére érkeztek, amely aránylag közel van a városhoz, félóránként jár az ALIBUS. Menetidő 20 perc, megállója van a piazza Garibaldin is, a vasútállomásnál, aztán a Piazza Municipio, Molo Beverello-hoz érkezik a központba. A buszra nem jó a városon belüli busz-metrójegy, erre külön kell venni a buszsofőrné, 3 euroba kerül.

A busz-metrójegy 1.10-be kerül, de 90 percig érvényes. Tabacchieriában (trafik) lehet venni, vagy néhány helyen újságosnál is. A pizza, a kávé, kornetti, panino, kb 10-15 %-al olcsóbb, mint Rómában. Az üzletek bezárnak fél 2-kor és fél 5-nél előbb nem nyitnak ki. A postákon mindig sor kígyózik, tehát bélyeget és képeslapot az utcai elárusító helyen vegyetek.

Ha az obligatrice, vagyis a jegylyukasztó nem működik a buszon, Nápolyban az a szokás és elvárandó cselekedet, hogy azon nyomban tollat ragadva a kezünkbe, rá kell írni a jegyre, hogy mikor (hónap, nap, óra és perc) szálltunk fel az autóbuszra, így ha jön az ellenőr, nem büntet meg 50 eurora. Azt a szöveget, hogy rossz a lyukasztógép, nem fogadja el. Rómában az ellenőrök ezt a ráirásos módszert nem hangoztatják az utasok körében, ők szeretnek bírságolni.

Pénzváltás: a forint errefelé nem kívánatos, örüljetek, ha valahol valaki elfogadja váltásra, tehát eurot vigyetek, amennyit az útra szántok. Sokan összetévesztik Ungheria-t Bulgáriával, vagy Budapest hallatán Bukarestre gondolnak.

TÁSKÁTOKRA ITT IS NAGYON VIGYÁZZATOK, DE UGYANAKKOR A LÁBATOK ELÉ IS NÉZZETEK, NEHOGY EGY HATALMAS VALAMIBE LÉPJETEK!

Nápolyban érdemes megnézni a kikötőt és környékét, az Umberto galériát, a piazza Plebiscito-t, a Castel di Uovo, Castel Nuovo, Mergellina egy érdekes városrész, aztaá Posilippo is, via Chiaia a sok-sok üzlettel, a lungomare-t, ami magához öleli egyik oldalán a tengert, másik oldalán a várost. Látni lehet Caprit is a távolban, ami úgy fest, mint egy fekvő női szobor.

A Vezúv csodálatosan szép nyáron is, de télen hósapkával, tövében a pálmafákkal a legszebb. Busszal fel lehet menni egy darabig, de utána gyalogolni kell felfelé, elég közel lehet menni a nagy kráter széléig a kitaposott úton.

A via Toledoról, vagy a piazza dei Martiri környékén is nagyon sok szűk kis utca, vicolo nyilik, amikben mindent lehet találni: régi, eredeti napolyi termékeket, amelyeket itt gyártanak a kisiparosok. Ha csak kíváncsiságból is, de mindenképpen érdemes néhány ilyen vicolon felkaptatni, másikon lejönni.

Láthatunk ősi mesterségeket is, cipőpucolót, vagy a dalos Pulcinellákat is (lásd fenti fotón). Szerencsehozó figura a pulcinella, igazi nápolyi ajándék.

Nápolyban meg kell kóstolni a Baba-t, ami egy jellegzetes édesseg: tészta rumos szirupban áztatva..Formája alapján gombára hasonlít, 1 euro körül van az ára, de vannak mini méretűek is 0,60 körüli áron. Isteni finom.

Aztan a sfogliatelle… mmmm… remek. Valójában a mi levelestésztánkhoz hasonló. Sok változata létezik, krémmel, lekvárral, gyümölccsel… Na és az eredeti nápolyi pizza.. kihagyhatatlan.

Nagyon sok néger van a városban, akik üzletek előtt, vagy a sarkon ácsorognak és kéregetnek, és vannak, akik neves márkák (ruha, cipő, táska, stb.) utánzatait árulják a földön. Őszintén szólva lehet találni nagyon jó hamisítványokat is, de legyetek óvatosak, mert árulni-vásárolni ezeket büntetendő cselekedet.

Ne csodálkozzatok, ha azt látjátok, hogy se szó se beszéd, gyors vágtában összekapják a pokróc négy sarkát áruval együtt, hátukra, vállukra dobják és nyílsebesen rohannak be valamelyik szűk kis utcácskába. Remélhetőleg nem kell utána rohannod, mert éppen üzleteltetek, ugyanis nem tudni milyen módon kommunikálnak egymással, de tudják, hogy éppen jön a policia!

A nápolyi dialektus erősen eltér a megszokott olasz nyelvtől, de angolul sokan beszélnek és természetesen beszélik az általunk tanult olaszt is.

A funicolare, amit a bevezetőmben említettem, a föld alatt megy, hasonlit a pesti libegőhoz. Három kocsiból álló közlekedési eszköz, úgy húzzák fel erős drótkötéllel. Ilyen megy fel Vomeroba is.

Látnivalók Nápoly környékén:
Pompei: A központi pályaudvarról lehet eljutni vonattal, amit úgy hívnak, hogy circumvesuviana. Ott kanyarog a Vezúv lábánál, és átvisz a túloldalara. Élvezetes utazás, érdekes látni, hogyan változik a félelmetes Vezúv formája, színei. A vonatról Pompei Scavi-nál kell leszállni. Itt táblák jelzik, hogyan juthasz be a hires-neves ókori városba. 9 euro egy belépőjegy, s vonatjegy 5 euro körül van.

Ercolano: hasonló hely, de kisebb, ugyanúgy lehet menni, de közelebb van Nápolyhoz. A belépőjegy itt is 9 euro, a vonat 3-4 euro.

Capri: a nápolyi kikötőből elég sűrűn indulnak hajók, a molo Beverelloról. Attól függően, milyennel utazunk, 17 euro körül már át tudunk hajózni, oda-vissza 34 euro. Az út kb. 40 perces, és Anacapriba érkezuük.

Egy megszívlelendő tanács:  ne vegyetek retur jegyet, vagyis andate e ritorno-t, mert lehet, hogy órákig fogtok ülni Caprin, és várni annak a társaságnak a tragetto-ját (hajóját), amellyel mententek, és amelyre a jegyet vettétek. Vegyetek csak egy útra szóló jegyet, aztán amikor vissza akartok jönni a városba, vegyetek a legközelebb indulóra.

A Sorrentoi öbölbe eljutni több idő, kb. másfél-két óra az út vonattal, ugyanigy lehet menni a circumvezuvianaval.

Az olaszok többnyire augusztusban mennek szabadságra. Sok gyár, üzem stb. bezár, ekkor adják ki a szabadságokat. Elvonulnak a tengerhez délre, északra, vagy a hegyekbe. Csak a turizmus és vendéglátás marad, de a szallodák többsége is tart 2 hetes szünetet.

Remélem, hasznos információkkal szolgáltam. Ha valakinek van kérdése, írjon a guranga@hotmail.it  címre.

Jó utazást és szép, élményekben gazdag nyaralást kivánok.

Szerző: F.Gy

Irány Róma!


Látnivalók Olaszországban

2010. július 26., hétfő

Irány Róma! 2. rész

Va bene, Rómában vagytok, megérkeztetek, jót aludtatok, megettétek az első reggelit a szállodában, kávé, kornetto, pirított kenyér vajjal, lekvárral, attól függ hol mit adnak.

Indultok városnézőbe. Már a gyengébb színvonalú szállodákban is adnak a centro storico-ról (történelmi városrész) térképet ingyen. Elég jól hasznalható a centro storico-n belüli látnivalókhoz, de a városon belül nagyon sok helyen vannak turistapontok, ahol lehet kérni információt, vagy az üvegfülkében ücsörgő carabinieri-k (rendőr, csendőr) is segitenek, meg az üvegfülke nélküliek is. Legkönnyebben őket lehet felismerni, mert a fekete nadrágjukban szélesebb piros csík van, nyáron kék inget viselnek hozzá, és a sapkájukon a jelvény olyan, mintha egy bomba éppen lángolna.

MINDENKI FOGJA SZOROSAN A HÓNA ALATT TÁSKÁJÁT, HÁTIZSÁKOKBÓL HAS-ZSÁKOKAT CSINÁLNI, ELŐREFORDÍTANI, EZEKET IS ALAPOSAN FOGNI, SZORÍTANI, MERT A TOLVAJOK ÚGY LOPNAK HOGY ÉSZRE SEM VESZED, ÉS VOLT PÉNZTÁRCA - NINCS PÉNZTÁRCA, FUTHATSZ A PÉNZED UTÁN!

Ha csak a pénztárcádtól szabadítottak meg, túl sok reményt ne fűzz hozzá hogy megkerül, és órákig ücsöröghetsz egy jegyzőkönyv miatt, ha bejelentést teszel róla. De ha a teljes táskát is ellopták útiokmanyokkal együtt, akkor el kell menni a zona-ban (kerület) illetékes carabiniere-állomásra (csendőrség–rendőrség, és bejelenteni, hogy legyen egy okirat, amivel otthon, vagy a reptéren igazolni kell a lopást. Minden ilyen helyen van, aki beszél angolul, ha az olasszal nem boldogultok. Ha nem tudsz se angolul, se olaszul, kicsit nehéz a kommunikálás.

Busszal utazáskor nagyon oda kell figyelni, mert gyakran az autók a buszmegállóban is parkolnak, a busz nem tud beállni, vagy csak egy sárga tábla jelöli, hogy ott megállhat a busz, ha van felszálló. A buszok az úttesten állnak meg fel-leszállás esetén, feltartva a forgalmat.

Neked viszont jelezni kell a buszsofőrnek, integetni, ugrálni stb. a busz előtt, jelezve azt, hogy te éppen ezt a buszt várod és fel akarsz szállni. Szóval szép nyugodtan ácsorogni még a normális, otthon megszokott buszmegállókban se lehet, mert a buszos azt hiszi, hogy egy másik autóbuszra vársz. Ha nem jelzel, elhúznak melletted, és várhatsz a következőre.

A menetrendet nem igazán tisztelik és tartják be. Gyakran ugyanabban az időben jön 3 ugyanolyan szamú busz, és ha éppen lemaradtál, akkor várhatsz egy jó ideig. Türelem kérdése az egész. Tehát ahova csak lehet, inkább metróval kell menni.
A most következő árak, amiket leírok, átlagos vételezési helyre vonatkoznak. Turista látványosság közelében akár a tripláját, vagy a négyszeresét is elkérhetik:
  • Fagyi kis adag, 2-3 euro körül mozog
  • Ásványviz 0.50 – 1 euro
  • Cola, tea és hasonlók: 2 euro
  • Sör piccolo: 4-5 euro
  • Jégkrém pl. Magnum: 2 euro
  • Kávé: 1 euro, kiemelkedően magas áron láttam a San Pietro-hoz közel, 4.50 volt
  • Cappuccino: 1.20 -1.50 euro
  • Cornetto: 0,80 – 1 euro
  • Pizzaszelet belül töltve: 2-4 euro
  • Pizza hagyományos, kerek, egyszerű feltéttel: 7-9 euro  
A római üzletek többsége 10-kor nyit, kivéve az élelmiszerboltokat, bárokat. Délután fél 2-2 tájban bezárnak – nem mindegyik – és 4 óra, fél 5-kor nyitnak újra. Este 7-ig, 8-ig nyitva tartnak. Kivételt képeznek azok az üzletek, amelyek nagyon forgalmas helyen vannak, mint példaul a Terminiben lévő bevásárlóközpont. Ezek reggel nyitnak 9-kor, némelyik már fél 9-kor és este későn zárnak. Ilyenek a nagyon forgalmas utcákban lévő üzeletek is.

Jó olasz szokás a reggeli kávé, cappuccino, kornetti. Ebédre valami bárban egy panino, ami egy szendvicsnek felel meg, vagy egy pizzaszelet belül töltve, vagy egy jó saláta.
Vacsora a kiraly! Huuu .. mit összeeszünk:-) A sorrend nagyon fontos, egy vacsora nálunk másfél óra, vagy még több... de azóta nem volt epegörcsöm, amióta olaszosan étkezem.
Akinek marad ideje és kedve, ajánlom megnézni az alábbi, Róma környékén található látnivalókat: 
  • Cerveteri etruszk sirok. Csodálatos látnivaló. Kijutni vonattal és busszal lehet. Ugyanazt a vonatot kell választanod, mint aki Szardiniára megy, tehát Termini, 25-29 vágányok, Civitavecchia, Pisa, Grossetto, Montalto -- és Ladispoli Cerveteri-ben kell leszállni, innen busz megy Cerveteribe.
  • Hasonlo jellegű hely Tarquinia, ugyanezen útvonalon, de a Civitavecchiai vonat nem jó, mert Tarquinia messzebb van 2 megállóval, tehát az összes másik vonattal lehet menni.
  • Tivoli - csodálatos hely. Van egy ókori ásatás hatalmas területen, nagyon szép és érdekes. A másik egy villa hatalmas parkkal, telistele különleges szökőkutakkal. Nagyon sok esküvői fényképezkedés van Tivoliban, a meseszép háttér miatt. Vonattal lehet menni a Terminiből.
  • Ostia antica - egy hatalmas ókori színház van itt. A Piramidtól indulnak Ostia lido-ra a vonatok, 1 euro a jegy egy útra.
  • Bracciano –tó. Nincs messze, nagyon szép hely, vonattal lehet menni, Ostia vagy Trastevere, vagy a San Pietro-nál lehet felszállni. Az utóbbi évek egyik nevezetes programja volt, amikor Tom Cruise itt tartotta az esküvőjét, a Braccianoi várban.
Ha van még legalább 2 teljes napotok és elegendő pénzetek, menjetek le Nápolyba, onnan pedig Pompei-be, Caprira. Nápoly sem koszosabb hely, mint Róma, ugyanúgy naponta takarítják a turista útvonalakat, mint Rómában.

Rómában is vannak piszkosabb területek és szeméthegyek, csak azt nem szokták mutogatni a tv-ben. Nápoly egy külünleges hely, ahol semmin sem kell csodálkozni! De erről legközelebbi, Irány Nápoly! írásomban olvashattok. 

Remélem, mondtam egy-két hasznos dolgot, vagy ha már mindezt tudtátok, sebaj, én így is örülök, hogy eddig eljutottatok az olvasásban, és kívánok nektek szép, élményekben gazdag napokat Rómában! Jó utazast!

Ha van kérdésetek, íjatok e-mail-t a következő címre: guranga@hotmail.it

Irány Róma! 1. rész

Kedves honfitarsaim, akik Rómába készültök, nektek szedtem csokorba néhány általam hasznosnak vélt információt a római utazáshoz a teljesség igénye nélkül. Olyan tanácsok ezek - tőlem, aki itt élek és dolgozom ebben az ÖRÖK városban -, amelyek útikönyvekben, prospektusokban nem szerepelnek.

Rendben, tehát eldöntöttétek: utazunk Rómába. Ha szervezett úttal jöttök, nincs gondotok semmire, csak őrült tempóban rohanni az idegenvezető után, ügyelve arra, hogy le ne maradjatok a csoporttól. Ha viszont egyénileg jöttök, mert nem csak egy fotó erejéig akartok a Trevi-kútnál lenni, hanem akár egy órán át is ott üldögélni és hallgatni a víz csobogását, vagy napfürdőzni a Spanyol lépcsőn, pizzázni ott és akkor, ahol és amikor kedvetek tartja, és még sorolhatnám. Akár így, akár úgy, de biztosan találtok néhány hasznos dolgot az írásomban.

Az első tanács: otthonról hozzatok euro-t! Amit a római nyaralásra szántok, otthon váltsátok be. Kissebb beváltóhelyeken a jó magyar forintot el sem fogadják, viszont ahol igen, ott rettenetesen rosszul váltanak. Akkor is jobban jársz, ha visszaviszed a maradékot, és majd otthon csinálsz belőle forintot, vagy félreteszed egy következő utazásra.

Közlekedés Rómában

Fiumicino repülőtér: Rómába taxival lehet bejutni, 40 euro a Termini palyaudvar. Kicsit soknak tűnik, de ha azt nézzük, 3 személy esetén már gazdaságos, mert a Leonardo express, ami egy vonat a repülőtér és Termini központi vasútállomás között, személyenként 14 euro-ba kerül. Nem áll meg sehol, kb. fél óra az út, a vonat légkondis.

A Termini-ből minden irányba el lehet jutni, itt van a metrók találkozópontja: A, B metróvonal, legtöbb FS is innen indul. Aki viszont nem akar a Terminibe menni, mert a szállodája, vagy úticélja közel van Tiburtinahoz, Trasteverehez, Ostiense – Piramid stb., vagy nem akar fejenként 14 eurot fizetni, létezik másik vonat is, ami a Fiumicino repülőtér és Fara Sabina, vagy Orte, vagy Poggio Mirteto között közlekedik 15-20 percenként. Igaz, mindenhol megáll és attól függően, hol akarunk leszállni 3-4 euro körül van. Ezen is van légkondi.

Termini pályaudvar, vonatok, metrók: Ha valaki például Szardiniára megy nyaralni, Rómáig repülővel megy, aztán Civitavecchiában kell behajóznia. A vonatok, amik jók neki: Civitavecchia, Pisa, Grossetto, Montalto di Castro (mindig a 25-29 vágányok valamelyikéről indulnak). Vonatjegyet lehet venni barmelyik tabbacchieriaban (trafik), vagy az automatákban, nem muszáj a hosszú pénztári sorokat kivárni. Ugyanígy lehet venni tabacchieriában jegyet metróra, buszra, villamosra.

Egy metrójegy, amit lehet használni buszon, villamoson is 1 euroba kerül, és 75 percig lehet vele utazni. Érvényesíteni kell vagy a metrókapuknál, vagy a buszon, villamoson. Fontos! A metróra ez a 75 perc nem vonatkozik, egy utazás során lehet 1 jegyet használni. Tehát ha metro A-val mentünk 3 megállót és megyünk a B-vel is kettőt, ugyanaz a jegy használható. Viszont ha például a 40-es buszon utaztunk 20 percet, egy másik buszon vagy villamoson ez még jó lenne 50 percig, de a metrora már nem jó. Ott új jegyre van szükségünk. Buszról villamosra, másik buszra, vagy szakaszhatáron belül vonatra igen, lehet használni ugyanazt a jegyet.

Lehet venni napijegyet is, 24 órára vonatkozik, tehát az érvényesítéstől számít a 24 óra, nem a naptári napra vonatkozik. Ez 4 euroba kerül. Ezen kívül vehetünk 3 napos turista jegyet 11 euroért.

Ha nem akartok gyalogolni mindig a hatalmas Rómában, akkor szerintem érdemes legalább a napijegyben gondolkodni.

ESZETEKBE NE JUSSON BLICCELNI! HA LEBUKTOK 50 EURO A BÜNTETÉS.
 

2010. július 22., csütörtök

Londoni kalandok 2.

A másnapi konferenciaprogram feszített volt, így csak este 8 után tudtam nekivágni a városnak. Gyalogosan a Big Ben-től elmentem a Trafalgar térig, ahonnan tovább egyenesen nekivágtam az üzletek, éttermek, színházak kavalkádjának.


Összefutottam néhány résztvevővel a konferenciáról, így egy magát londoni mindentudónak kikiáltó lengyel fiatalember vezetésére bíztuk magunkat. A fiatalember szerette a sört, csak nem bírta, így két korsó után a sétán egy élethalál maratonná változott, mivel az úr elindult, hogy keressen egy nagyon tuti pubot, és akárhogy siettünk, ő 50 méterrel előttünk rohant. Mindenhová benézett, de semmi nem volt elég jó neki. Nagy nehézségek árán sikerült megállítani egy étteremnél, ahol megpihenhettünk, ehettünk, ihattunk. Drágán. Nagyon drágán.

Aztán egyszer csak kibukkantunk a Waterloo hídnál. A lengyel megesküdött, hogy a híd másik oldalán ott a tuti pub. Nem volt. Sem a következő, sem az azután, de még az azt követő utáninál sem. Így az akkor már sötét éjszakában végigsétáltuk/rohantuk a Temze másik partját, és a London hídnál (a 6. következő hídnál) megtaláltuk a pubot. Nagyon szép volt, ott állt Drake kapitány Golden Hind hajója, szépen faragott minden, ami csak kell, de sajnos zárva volt.

Ekkor már éjfél körül járt az idő, és a közelben talált hosszabban nyitva tartó műintézményben ittunk kicsit, majd az utolsó metró távozása után nekivágtunk a londoni éjszakai buszok hálózatának kibogozásához, hogy visszatérhessünk a szállodánkba, mivel gyalogolni senki sem akart újabb 2 órát.

A buszmegállók térképein nagyon jól követhetőek a járatok, így gyorsan visszataláltunk a Trafalgar térre, onnan pedig egy másik járattal a Viktória pályaudvarra. A jegy 2 font, de lehet váltani elektronikus jegyet is, ami nagyon praktikus, mert ha többet utazik az ember mint egy napijegy ára, akkor már a rendszer nem von le több pénzt. Már amikor működik. Ugyanis az éjszaki járaton nem működött, így dacára a feltöltött elektronikus jegyemnek plusz jegyet kellett váltanom.

Másnap, pontosabban aznap, a délután volt az enyém, mivel a repülő indulásáig volt 5 egész szabad órám. Az előző esti maraton után a talpam ugyan tiltakozott a további séta ellen, de mégiscsak Londonban voltam, így mentem és mentem. A Viktória pályaudvarról a Victoria roadon elsétáltam a Westminster apátságig, ami ugye a parlament, és a Big Ben mellett található, de ott van a tüntetések tere is, ahol valaki mindig tüntet valamiért. Innen a kormányzati negyed mellett nappal is végigsétáltam az előző esti túrát a Trafalgar térig, onnan pedig a St. James parkon át a Buckingham palotáig.

Nagyon élveztem a turisták forgatagát, a tisztaságot a rendet. Jó érzés volt. A palotánál beleszaladtam a palotaőrség kivonulásába, síppal dobbal, ami szintén nagyon tetszett. A parkok és az épületek szintén lenyűgözők.

Innen körutamat lezárva visszasétáltam a Viktória pályaudvarra, ahol egy eredeti indiai étteremben ettem egy finom ebédet, amit a Hyde parkban való ejtőzéssel pihentem ki.

Ekkor kóstoltam bele a Londoni metróba is. Igaz, nem kellett átszállnom, és csak pár állomásnyit utaztam, de érthetőnek és egyszerűnek tűnt. Már ha az ember tudja, hova kell mennie. 2 térkép tuti kell. Az egyik a sematikus metrótérkép, ahol látni lehet melyik vonal melyikkel párhuzamos vagy kereszteződik, és egy normális térkép, ahol megkereshetők a sematikus térképen feltüntetett állomások valódi helyei. Az elektronikus jegy viszont itt már hibátlanul működött.

Sajnos bemenni sehova sem tudtam, de arra nagyon jó volt ez a rövid idő, hogy kicsit belekóstoljak Londonba, lássam, hogy nem félelmetes. és igenis ki lehet igazodni benne.

A repülőtérre vissza ismét a Gatwick expresszel mentem, ami azért érdekes, mert jegyet lehet az állomáson, interneten, de a vonaton is vásárolni.

Bízom benne hogy vissza tudok térni ismét, hogy még behatóbban tudjam tanulmányozni ezt a lenyűgöző várost.

Szerző: Varga Péter

Londoni kalandok 1.

Bár volt szerencsém az idén Liverpoolban és Southamptonban is megfordulni, a híres-neves London valahogy kimaradt a turistáskodásból. Pontosabban összesen 40 perc átutazással egybekötött villám londoni városnézés jutott részemül.

A jószerencse talán ezen rövid villanást kárpótolandó, júniusban bő 2 napnyi Londont adott nekem ajándékul. Az utazás apropója egy konferencia volt, amely sem témájában sem eredményében nem érdemel különösebb említést, cserében volt másfél nap, amikor bejárhattam Londont.

A megérkezés is izgalmas volt, hiszen először kellett kísérő nélkül boldogulnom, ám annyira egyszerű volt a londoni közlekedés, hogy le se lehet írni.

Gatwickről a Gatwick express vonatjárattal jutottam be Londonba. Maga a vonat jól ki van táblázva és oda lehet találni könnyen. Igaz, közben kell egy kicsit utazni az északi terminálról a délire ingyenes buszjárattal. A vonatjegy 16.90, bár ha az ember egyből retúrjegyet vesz akkor kb. 2 fontot megtakaríthat.

A vonat kb. fél óra alatt ér be a Viktória pályaudvarra, ami pedig a belvárosnak tekinthető, hiszen gyalog is minden londoni nevezetesség maximum 15-20 perc alatt elérhető.

A pályaudvartól kb. 10 percnyire volt a hotel ahol a foglalásom volt, ezért városismerkedés és takarékossági okokból ezt végiggyalogoltam, magam után zörgetve a kis gurulós bőröndömet. Először azt hittem, hogy furcsa látványt fogok nyújtani, de rá kellett jönnöm, hogy London tele van furcsábbnál furcsább emberekkel, akikhez képest én egy konzervatív, reszketeg őslelet vagyok. Számomra új volt a millióféle náció, vallás, stílusirányzat tobzódó lüktetése.

A szállodát könnyen megtaláltam, viszont a recepciós annál nehezebben a foglalásomat. Nehezítette a keresést, hogy én magyar voltam kellemes magyar akcentussal, ő pedig indiai erős indiai akcentussal. Amikor túljutottunk a kommunikáció ezen első akadályán (magyar szokáshoz híven lassan és hangosan kezdtem el beszélni angolul) jött a következő, mégpedig hogy Mr. Én biza nem szerepeltem a nagykönyvben. 10 percnyi okoskodás, tanácstalanság után kiderült, hogy simán Mr. Péterként jegyeztek fel, a vezetéknevemet úgy ahogy volt elhagyták. A boldog megkönnyebbülés után elfoglaltam a szobámat, ami méltó volt a kezdeti fogadtatáshoz. A szoba plafonja épp egy fél méterrel volt alacsonyabban mint a járda szintje. De olcsó szobának híg a leve, és amúgy se nézzük az ajándékutazás fogát, így nem roppantam össze, hanem nekivágtam gyalogosan a környéknek.

A hotel a Belgrave roadon volt, ahol egymás mellett több tucat kis hotel fért meg békésen. Mellesleg elég olcsó is volt, dacára a belvárosi elhelyezkedésnek. (55 font/éj/fő reggelivel) A hoteltől nem messze van a Warwick Way, ahol rengeteg pub, étterem, Tesco és Kentucky Fried Chicken található. A KFC klasszisokkal a legolcsóbb volt, így ott töltöttem fel tartalékaimat, amelyek a repülő féltenyérnyi szendvicse okán kimerültek az utazás során.

Nagyon kellett figyelnem az utakon való átkelésnél, mivel mindig rossz irányból jöttek az autók. Így hamar felismertem, hogy ki a turista. Aki hozzám hasonlóan úgy forgatja a fejét az út szélén, mint valami ventilátor. De legalább ebben sem voltam egyedül. A napot a szobában lévő 20 cm átmérőjű tv-n közvetített VB meccsel zártam. Bosszúból átállítottam a tv menüjét magyar nyelvűre.

Szerző: Varga Péter

2010. július 20., kedd

Utazás, látnivalók

Belföldi és külföldi utazás tervezéséhez hasznos információkat tartalmaz majd a blog. Szeretném ha jobban megismernénk az országunkat, illetve ha külföldre utazunk, tudjuk azt, hogy hol és mit érdemes megnézni.

Élménybeszámolókból, személyes bejegyzésekből fontos információkat kaphat minden kedves látogató az adott országban, városban található látnivalókról, nevezetességekről, hasznos tanácsokat adunk egyénileg, vagy csoporttal utazóknak.